Félvér Herceg üzenete:

Csak nem kedve támadt alkoholizálni?

Hermione üzenete:

Csupán szeretem a jó borokat... Mint már említettem, képes vagyok mértékkel fogyasztani...

Félvér Herceg üzenete:

Való igaz, remek ez az ital... Nem néztem volna ki magából, hogy ilyen élvezeteknek hódol...

Hermione üzenete:

Az édesapámnak a borászat volt a hobbija, így a vacsorához én is kaptam mindig pár kortyot... Szóval, csatlakozhatom?

Hermione nem várta meg a választ, inkább kiment a nappaliba. Piton sem ült már a számítógép előtt, hanem elterpeszkedett az egyik kényelmes fotelben. A lány nem zavartatta magát, helyet foglalt a férfival szemben, majd türelmesen megvárta, amíg ő is kapott az italból. Már el is felejtette, milyen fantasztikus Madam Rosmerta leghíresebb terméke, lassan kortyolgatta, hogy minél tovább élvezhesse. Az első pohár kiürítése alatt csendben voltak, némán nézegették egymást.

"Nem néztem volna ki Pitonból, hogy ennyire kedveli a kényelmet... Ez a pizsama nem lehetett olcsó darab, talán hernyóselyem... Természetesen fekete... Hé, a felső részt nem gombolta be teljesen, szinte az egész felsőteste fedetlen... Hmmm, nem hittem volna, hogy ilyen jól karbantartja magát..."

"Nem is vártam volna mást Grangertől... Persze, hogy macis pizsamát hord... Legalább annyi esze lett volna, hogy nem ilyen ujjatlan, rövidnadrágos hálóruhát hoz magával, amikor nagyon jól tudja, hogy a pincében kell aludnia... Csupa libabőr..."

- Kér még egy pohárral? Az majd felmelegíti...

- Köszönöm... Ilyen finomat még életemben nem ittam!

- Ez a legjobb évjárat. Ha megitta, menjen aludni, és takarózzon be jól, mert mindjárt megfagy...

- Nem fázok, jó így...

Piton azonban nem foglalkozott vele, besétált a hálószobájába, és kihozta a takaróját, majd a lány kezébe nyomta.

- Nem szeretném, ha a tüdőgyulladása miatt meg kéne szakítanunk a munkát...

- Köszönöm, így tényleg kényelmesebb... Nem hittem volna, hogy ilyen kedves is tud lenni... Miért olyan mogorva mindig?

- Nem vagyok mogorva, csak könnyedén felidegesítenek a diákok, és az ostoba kérdéseik... Meg az okoskodás is...

- Megpróbálok nem okoskodni...

- Jól teszi, a legtöbb férfi nehezen viseli, ha egy nő okosabb nála, ezért elkerülik az ilyeneket... Még a végén vénlány marad...

- Nem különösebben érdekel... Ha valaki szeret, az fogadjon el olyannak, amilyen vagyok...

- Ezek szerint jelenleg nincs partnere...

- Nincs, és valójában még nem is volt... De minek mondom ezt el magának? Én sem vagyok már teljesen normális...

Ezután egy rövid ideig nem szólaltak meg, végül Piton törte meg a csendet.

- Nem lehet, hogy az a problémája, hogy nem jár emberek közé? Nehéz így ismerkedni...

- Úgy mondja, mintha maga olyan nagy társasági ember lenne... Ha tehetné, ki sem mozdulna a laborjából...

- Most nem rólam van szó...

- Mindig ilyen volt? Vagy régebben kedvelte az embereket? Volt komolyabb kapcsolata?

- Nem hiszem, hogy ehhez köze lenne...

- Ki az, akire emlékeztettem a bálon? Egy olyan nő, akire nagyon haragszik...

- Mondtam már, hogy nem magára tartozik. Próbálja meg végre elfogadni, hogy nem kell mindent tudnia! Most már menjen aludni...

- Inkább igyunk még egy pohár bort...

- Nem! Azt mondta, képes mértéket tartani... Jó éjszakát!

Hermione felállt a fotelból, lassan odasétált a férfihez, visszaadta a takaróját és megpuszilta.

- Jó éjszakát, professzor! - Azzal bevonult a szobájába, Piton pedig még jódarabig bámult utána meglepetten.