A Mardekár klubhelyisége tele volt ünneplö diákokkal, akik a tilalomra ügyet sem vetve buliztak felhötlenül. Amire minden okuk meg is volt, hiszen egy újabb sikeres kviddics meccset tudhatnak maguk mögött. Rég álltak ennyire közel a hön áhított kviddicskupa megszerzéséhez, de a csapat most kirobbanóan jó formában volt: fej fej mellett álltak a Griffendéllel az elsö helyen. A sorozatos gyözelmek feledtették a tényt, hogy a Griffendél csapatával szemben idáig alul maradtak, es most úgy érezték, senki nem állhat az útjukba. És mindez az új csapatkapitánynak, Draco Malfoynak volt köszönhetö.

Draco Malfoy kétségkívül a Mardekár házának egyik legnépszerübb alakja volt, amihez hozzájárult ösi, aranyvérü származása is, de alapja leginkább mégiscsak az a tény volt, hogy feltünöen jóképü fiúként tartották számon. Magas volt és izmos, finom vonásokkal és tejfölszöke hajjal, ami hanyag eleganciával hullott az arcába, szürkéskék szemeinek pedig nem sok lány tudott ellenállni. És ö pontosan ezt akarta.

Nagy csábító hírében állt, de ezek a hódítások csupán trófeák voltak számára, hiszen egyik lány olyan, mint a másik – kit így, kit úgy lehet megkapni, és miután megkapta öket, értéküket vesztették a számára.

Draco most ott ült a klubhelyiség egyik kényelmes foteljében, lábát az asztalon nyugtatva, hetedéves barátaival körülvéve. Finom, szinte nöies kezében borospoharat tartott, a másikkal pedig márkás cigarettát szívott. A többiek már a meccs minden egyes pontját kielemezték, mikor is 270-10re lealázták a Hugrabugot, amihez fogóként az ö teljesítménye is nagyban hozzájárult.

- Abban biztosak lehettek – mondta magabiztosan, miután élvezettel beleszívott a cigarettába, - hogy Potteréknek esélyük se lesz a döntön. A meccs után szerintem szégyenükben soha többé nem fognak seprüre ülni.

Szavait általános derültség követte, a lányok áhítattal itták a szavait. Draconak már többször megfordult a fejében, hogy talán fel se fogják, hogy mit mond, libák módjara helyeselnek bármire.

- Lebecsülni az ellenfelet nem bölcs dolog, mert a végén még te járod meg – hallatszott egy csengö hang.
Zambini mögött egy lány állt, a fiúk vágytól csillogó és a lányok irigykedö tekintetének kereszttüzében. Nem pusztán gyönyörü volt, de tisztában is volt saját vonzerejével, és ki is használta. Amanda új diák volt a hetedévesek között, Franciaországból költöztek ide az édesanyjával, miután elváltak a szülei. Dús, szöke hajával, hosszú szempilláival és nöies, szinte tökéletes alakjával a roxfortos fiúk vágyálma lett. Senki nem tudott ellenállni annak a szexuális vonzerönek, ami áradt belöle.

Hamar kiderült azonban, hogy Amanda megválogatja a szeretöit: az nem számított, hogy melyik házba tartozik az illetö, ha elég jóképü és népszerü. Állítólag még a híres Harry Pottert is elcsábította, de hogy a pletykából mi igaz, azt csak a két érintett tudta. Draco és Amanda már az elsö perctöl kezdve megértették egymást, hiszen hasonlóak voltak: csábító vonzerö, uralkodni vágyás, és aljas kis játékok. Ha együtt voltak, a férfi és a nöi szexualitás találkozott, és szikrázott töle a levegö. Ugyanakkor Amanda volt az egyetlen olyan nö, akit Draco minden mesterkedése ellenére se kapott meg, de ez csak tovább növelte a vágyát. Egy Malfoyt nem lehet kikosarazni.

Es Amanda most ott állt Draco elött, kihívó pillantását rajta nyugtatva.
- Szó sincs róla, hogy lebecsülnénk az ellenfelet, de a végsö gyözelemhez a saját erönk megítélése is fontos. És amint látod, kétség se fér hozzá, hogy jók vagyunk.
Ajkát féloldalas mosolyra húzta, és a cigarettát elnyomta a hamutartóban.

- Sose volt még ilyen jó a csapat, mint Draco irányítása alatt – kotyogott közbe Pansy, aki kötelességének érezte, hogy kiálljon szerelme mellett.
Amanda futópillantásra se méltatta Parkinsont, helyette közelebb ment Dracohoz, és leült a fiú melletti fotelbe. Lábait kecsesen egymásra rakta, és a rövid szoknya alól kivillanó fekete harisnyatartó láttán Draco teste megremegett.

- Szóval Draco, úgy gondolod, hogy senki nincs az utadban – mondta Amanda Draco szemébe nézve. – És nincs, amit ne tudnál elérni.

- Nincsenek lehetetlenek – felelte a fiú, továbbra is mosolyogva. – Bármit megszerzek, amit akarok.
- Valóban? – kérdezte a lány finom gúnnyal a hangjában.
- Valóban – hangsúlyozta Draco is a szót.
Amanda finoman elöre dölt a fotelben, és hidegen elmosolyodott.
- Bizonyítsd.

- Fogadni akarsz? – vonta fel a szemöldökét Draco.
- Úgy izgalmas a játék – mosolygott tovább a lány.
- És mivel foglak meggyözni?
Amanda kihúzta magát, és mosolya még szélesebb lett. Szemei gonoszan csillantak meg.

- Lefogadom – mondta végül, - hogy Hermione Grangert sose kaphatnád meg.
Draco felhorkant, es arcára kiült a megvetés.
- Grangert?! Gondolod hozzáérnék egy koszos sárvérühöz?!
- Ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy soha nem kaphatnád meg.
- Alábecsülsz – villant meg Draco szeme. – Granger még kihívásnak is gyenge.

- Akkor bizonyítsd – mondta hidegen Amanda.
Csend volt, a két fiatal elszántan kémlelte a másik tekintetét. A többiek kiváncsian figyelték öket.

- És mi lesz a tét? – kérdezte végül Draco.
- Ha én nyerek – mondta diadalittasan Amanda, - kihagyod a döntöt és az egész iskola elött elismered a Griffendél, és elsösorban Potter felsöbbrendüségét.
Draco dühös fintort vágott.

- Inkább a halál – sziszegte.
- Szóval elismered, hogy közel se vagy olyan felsörendü, mint amilyennek hiszed magad, és hogy sok minden van, amit te sem kaphatsz meg?

Draco egy pillanatra érezte a tehetlen düh égetö erejét végigszáguldani a testében, de kivülröl hideg maradt, csak a szeme szükült össze. Nincs visszaút. Nem kockáztathatja a népszerüségét. És különben is, nincs ami ne sikerülne neki!
- És ha én nyerek? – kérdezte.

Amanda ujját lassan végighúzta a blúzból kilátszódó kulcscsontján, és tekintetét Dracoéba fúrta.
- Akkor megkaphatsz engem.
Dracot a látványtól és a lány szavaitól még hevesebb melegség öntötte el, testében a vágy követelözve kapta fel a fejét, de még idöben elfojtotta.

- És miböl gondolod, hogy nekem ez a leghöbb vágyam? – kérdezte, miközben szemöldökét finoman felvonta.
Amanda elmosolyodott.
- Mert én is egy vagyok azok közül, akiket sose kaphatnál meg, csak ellentétben Grangerrel engem örülten kívánsz is.

Draconak nem volt több kérdése. Ö is elmosolyodott, és kezét nyújtotta a lánynak. Miután kezet fogtak, boros poharát a lány felé emelte.
- A gyözelmemre. – mondta.
Amanda nem válaszolt, csak titokzatosan mosolygott.