Másnap Piton korán kelt.
Az órára pillantott; még alig múlt hat óra. Próbált visszaaludni, hiszen a szombati napja mindig szabad. Ám ahányszor lehunyta a szemeit, mindannyiszor Dumbledore hamisan mosolygó képe jelent meg előtte, így hamar felhagyott a próbálkozással és elment zuhanyozni.

Derekán törölközővel, és vizes hajjal került elő a fürdőből. Miután megszárítkozott, automatikusan a talárjáért nyúlt, majd leeresztette a kezét.

Eszébe jutott a jutalom, ami a "csajozásért" járt. Teljesen banálisnak tűnt ahhoz képest, hogy épp hülyét készült csinálni magából. Kellett is neki belemennie!
De mit lehet tenni? Lássuk be, semmit. Hülye voltál, Perselus, most edd is meg, amit főztél.

Megint a talárra pillantott. Ha már úgyis el kell kezdenie a csábítást, miért ne változtasson egy kicsit a rémdenevér-imidzsén?
Beállt hát a ruhásszekrény elé. Hát igen. Jószerével minden fekete, de legalábbis szürke vagy zöld volt benne. Perselus ezt nem bánta, egyfajta védőbástyaként funkcionált, ami megvédi attól, hogy felfedezzék, megismerjék… és, na igen… hogy megszeressék.

Dumbledore nagyon jól tudta, mennyit szenvedett eddigi életében, mikor rávette erre. Csak nem hagyja, hogy egy életre leszerepeljen az egész Roxfort előtt!
Úgy gondolta, kis lépésekkel kezd, így a teljesen fekete variációnál maradt; farmer és ing.

Felöltözött és a tükör elé állt. Nyelvet nyújtott önmagára, majd beletúrt a hajába. Egészen elégedett volt a látvánnyal.

Lassú léptekkel indult felfelé, útközben szinte senkivel sem találkozott, Hóborcot kivéve, de a kopogószellem annyira meglepődött a látványán, hogy csak egy huhogásra futotta tőle.

Mikor belépett a Nagyterembe, feltűnt neki, hogy többen vannak lent ilyen korai órán, mint más szombatokon. Na, szuper. Azzal magyarázta, hogy a diákok a karácsonyi szünet előtti dolgozatokra készülnek hétvégén.

Kárörvendően nézte, ahogy a diákok álla leesik látványára. Úgy gondolta, abból nem lehet baj, ha még egy kicsit rájátszik. Persze csak a hatás kedvéért. Na nem, azért a fenekét nem fogja riszálni, a végén még a női jelentkezőkből férfiak lesznek. Juj.
Lazán zsebre vágta kezeit, majd hosszú és ruganyos léptekkel a tanári asztal felé sétált.

Érezte a hátán az álmélkodó tekintetek tömegét, szája sarka gúnyosan felfelé görbült. Mikor leült a helyére, rápillantott Dumbledore-ra. Az öreg varázsló elismerően biccentett egyet, mire Piton megforgatta a szemeit és elvett egy lekváros fánkot a legközelebbi tálcáról.

Ahogy beleharapott, tekintetét végighordozta a termen. A diákok kezdtek napirendre térni a történtek felett, legalábbis már nem bámultak rá olyan szemérmetlenül.
Ideje lenne potenciális áldozat után néznie.
De ki legyen az?

Végignézett kollégáin. Ebben a tanévben sok új arc került a tanári karba. Tonks például bűbájtant tartott, na nem egyedül, az bizony kész istencsapása lett volna, hanem Flitwicket kiegészítve. Idén annyi új gyerek érkezett a Roxfortba, hogy a kisöreg nem győzte egyedül a tennivalókat. Keserűen gondolt arra a napra, mikor majd Flitwick nyugdíjba megy és ez a rakás szerencsétlenség veszi át a helyét.

A jóslástant egy Gwendolin Ryan nevű szőkeség vette át Trelawneytól. Erősen megnyomva szőkeség szót. Majdnem olyan sötét volt a csaj, mint a kávézacc, amiből a jövőt próbálta meg kivenni, több-kevesebb sikerrel.

McGalagony már akkor is túl idős lett volna hozzá, mikor még csak tanult a Roxfortban, Sinistrának férje van, Hooch-nak úgyszintén, Bimba meg… na jó, ezt senki sem várhatja el tőle. Lehet, hogy mégis Ryan lenne a legmegfelelőbb?
Végiggusztálta a nőt, és megállapította, hogy nem is olyan rossz bőr. Hirtelen megérezte, hogy valaki nézi. Ryan után nem sokkal Sirius Black ült, az új SVK tanár. Piton hajszál híján megátkozta az igazgatóval együtt, mikor meghallotta, hogy ki kapja az általa évek óta áhított állást. Végül McGalagony lépett közbe…

Black kérdőn-gúnyosan nézte Pitont, aki rávicsorgott és újra a reggelijének szentelte figyelmét.
Mikor legközelebb felnézett, a Griffendél asztala felé esett a pillantása.
Ott ült a "Nagy" Harry Potter, a hős, a kis túlélő, a varázslótársadalom nagy reménysége… Több jelző hirtelen nem jutott eszébe, ami nagy szó volt.
Potter Weasley és Granger mellett ült- micsoda meglepetés.

Idegesen megrázta a fejét, a fánkot leöblítette egy nagy bögre kávéval, majd visszaindult a szobájába. Tudta, hogy Black tekintete mindaddig követi, amíg kiér a Nagyteremből.
Nehezebb volt elviselnie régi ellenfelét, mint gondolta. S bár már nem provokálták egymást direkt módon, azért az eszközeik megvoltak hozzá, hogy idegesítsék a másikat.

Leült az íróasztalához és maga elé húzott egy adag javításra váró dolgozatot, majd pennát vett a kezébe. Lemondó sóhajok és dühös horkantások közepette satírozott, írt és olvasott elszántan, de egy osztálynyi után elfogyott a türelme.

- Még hogy homoktövist kell belevagdosni a huszadik percben! Hogyne, amennyiben azt akarja, hogy a képébe robbanjon az egész lötty! - morogta az orra alatt, majd egy cseppet sem hízelgően érdeklődött a firkálmány végén írója értelmi képességeiről.

Agyilag lestrapáltan nyúlt végig a kanapén, és elkezdte bámulni a plafont. Ez általában jó megoldás volt, hogy borús gondolatait rendre utasítsa, ám ebben a helyzetben ostoba elképzelések tömkelege tolódott a fejébe.

Mit vár tőle Albus? Hogy legyen szerelmes? Öt hónap alatt? Eddig egy élet is kevés volt rá… miért lenne most másként?
De mi is a szerelem? - kérdezte egy kis hang a fejében. Perselus hangosan felnevetett. Te jó ég, micsoda hülye kérdés…

Na, de most komolyan, noszogatta a hang, azt jelenti, hogy virágot veszel egy nőnek és elviszed vacsorázni?
Erre újabb röhögőgörcs fogta el, amint elképzelte magát, ahogy belép egy virágboltba és körbeszagolgatja azokat a bájital-hozzávalókat. Kész röhej.

Azon kapta magát, hogy leállt vitázni a hanggal.

Ha virágot veszek neki, elviszem vacsorázni, az azt jelenti, hogy meg akarom dönteni, nem azt, hogy szeretem.

Szóval, ha szereted, nem teszel ilyesmit?

Nem.

Hanem?

Messziről elkerülöm.

Jellemző.

Egy ideig üres tekintettel bámulta a plafont.

Tudsz te egyáltalán szeretni, Perselus?

A férfi feje emlékekkel telt meg… Érzések, illatok, fények… egy arc… egy vörös hajzuhatag… zöld szemek…

Igen, suttogta végül.

Hogy mondod, kérlek?

IGEN, kiabálta Piton.

Jó, akkor gondolkodj el rajta, mit jelent szeretni egy nőt, válaszolta a hang.

Perselus úgy döntött, ez már a skizofrénia határát súrolja, így kikapcsolta az agyát, behunyta a szemét és mély álomba zuhant.

***

To really love a woman
To understand her - you gotta know her deep inside
Hear every thought - see every dream
N' give her wings when she wants to fly
Then when you find yourself lyin' helpless in her arms
Ya know ya really love a woman

When you love a woman you tell her that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her that it's gonna last forever
So tell me have you ever really - really really ever loved a woman?

To really love a woman
Let her hold you - til ya know how she needs to be touched
You've gotta breathe her - really taste her
Til you can feel her in your blood
N' when you can see your unborn children in her eyes
Ya know ya really love a woman

Chorus

You got to give her some faith - hold her tight
A little tenderness - gotta treat her right
She will be there for you, takin' good care of you
Ya really gotta love your woman...

(Bryan Adams- Have you ever really loved a woman?)