|
3.fejezet-Az új SVK tanár
Morgan 2007.10.16. 18:46
Szerző megjegyzése:
Különösebb esemény nemtörténik ebben a részben. Ezt a fejezetet szerettem volna Siriusnak szentelni, aki a prof mellett a másik kedvenc szereplőm a HP-ben.( ezért intézem úgy minden ficben, amit írok, hogy ne haljon meg...:-)
A hétfő erős havazással köszöntött a varázslóiskola tanáraira és diákjaira. Hagrid a hótömeggel küzdött és valamilyen különös okból kifolyólag ehhez szüksége volt az esernyőjére…
Bimba professzor a fagyos fikusz leveleit nézegette mosolyogva, és titkon még meg is simogatta egy kicsit a hidegkedvelő növényt.
Mindezekből azonban vajmi keveset sejthetett Harry, aki nehezen ébredt fel. Vasárnap jóval éjfél után is bájitaltan leckét másolta Ronnal, persze Hermionéét.
A fiú nagyot nyújtózott, és az órájára pillantott. Na igen jobb lesz elindulni, ha nem akarja büntetéssel kezdeni a napot.
Első órájuk Siriussal volt, így a hármas a SVK terem felé vette az irányt.
Harry, mikor megtudta, ki kapja meg az állást, majd' cigánykereket hányt örömében. Azt tudta, hogy keresztapjának Voldemort bukása után nem kell többet bujdosnia, de azt, hogy ez mivel is jár, csak ekkortájt fogta fel. Mindaddig madarat lehetett volna fogatni vele, míg Hermione nem emlékeztette a tantárggyal kapcsolatos szerencsétlen előzményekre.
Ám mikor ezen aggályaikat megosztották a férfivel, az csak nevetett.
- Ugyan, Harry. Az csak egy ostoba babona.
- Jah - húzta el a száját Hermione. - Biztos azért dőlt ki az összes SVK tanárunk egy év után.
- Volt, amelyik egy évig sem bírta - mutatott rá Harry.
- Lehet, hogy csak veletek nem bírtak - somolyogott Sirius.
- Ó, igen, ez jó. Mógus például olyan nehezen bírt velünk, hogy megölette magát Tudodkivel - tört ki a röhögés Ronból.
- Lockhart meg utolsó kétségbeesésében eltörte Ron pálcáját, hogy a Mungóban köthessen ki - kontrázott rá Harry.
Hermione megint elhúzta a száját. - Tényleg csak én nem tartom ezt viccesnek?
Sirius átkarolta a lány vállát. - Igen, mert egy vészmadár vagy. Nem tehetsz róla, női tulajdonság.
- Jaj, de édes vagy - morogta a lány.
Harry elvigyorodott az emlék hatására. Sirius jó tanárnak bizonyult. Legalábbis nem lógott ki Voldemort feje a tarkójából, nem írt egy öntömjénző könyvet se, nem vette fel más alakját, sőt, nem hordott rózsaszín bolyhos kardigánt sem. Kész főnyeremény…
Ezen az órán a gyakorlat került előtérbe. Sirius felírta a rontásokat és védekező bűbájokat a táblára, amiket eddig tanultak és használhatnak.
Harry arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az órán nem a mardekárosokkal együtt vesznek részt. Itt lenne a remek alkalom, hogy darabokra átkozza Malfoyt.
Valószínűleg Siriusnak is valami ilyesmi járt a fejében, mert megpróbált szigorúan nézni keresztfiára.
- Harry, te Ronnal fogsz párbajozni. Félek, hogy Hermione kárt tenne benned - ugratta a fiút.
- Rendben… professzor - Harry nehezen szokta meg ezt a megszólítást, kész szerencse, hogy csak órán kellett használnia.
Mikor kicsöngettek, a diákok siserehadként özönlöttek kifelé, miközben az óra izgalmasabb pillanatait mesélték egymásnak. Sirius intett Harryéknek, hogy maradjanak még egy kicsit, majd a többiek pakolászását, nevetgélését túlharsogva kihirdette a leckét:
- Gyűjtsetek következő órára átkokat, bűbájokat, és rontásokat, amikről többet kívántok megtudni!
Miután az utolsó diák is elhagyta a termet, a három jó barát a tanári asztalhoz ment. Sirius a jegyzeteit rendezgette.
- Ez egy klassz óra volt - mosolygott Hermione kipirult arccal.
- Kössz - mondta hálásan Sirius. - Most már ideje lesz áttérnünk a defenzív mágiára. Kétlem hogy Umbridge-tól túl sokat tanultatok…
- Dehogynem - rázta a fejét Ron. - Pálcát a táskába rakni már hibátlanul tudunk.
Sirius mély hangon felnevetett.
- Milyen órátok lesz?
- Bájitaltan - morogta Harry.
Sirius megcsóválta a fejét.
- Akkor még most higgadj le - tanácsolta a fiúnak. - Láttam reggel Pitont, és elég… khm… fura. Úgy értem, a szokásosnál is furább.
- Egy ideje furán viselkedik. Tegnap előreengedett az ajtónál - jegyezte meg Hermione.
- Aha, aztán hozzátette, hogy, idézem: "Szedd már a lábad te undok kis vakarcs!" - szólt elmélázva Harry.
Hermione kifejezéstelen arcot vágott. - Akkor meg se szólaltam.
- Jaj, azt láttátok, hogy még a haját is megmosta? - kérdezte Ron arcán kaján vigyorral.
- Szerintem szerelmes - vélekedett Harry.
Sirius igyekezett nem nevetni erre a feltételezésre, hisz mint tanár, nem kritizálhatta a kollégáját a diákok előtt. Végül csak annyit nyögött ki:
- Nehezen tudom elképzelni, hogy erről lenne szó… de mindegy is. Nekünk nem Perselus Piton lelkével kell foglalkoznunk. Azért ne bosszantsátok fel - kérte, majd megjegyezte, hogy sietnie kell.
Ő maga a tanáriba indult, Harryék meg a pince felé vették útjukat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
