|
8.fejezet-Kockázatok és mellékhatások tekintetében..
Morgan 2007.10.22. 16:42
Szerző megjegyzése:
Perselus fejében furcsa gondolatok járnak, amíg Hermione a bájital hatásaival küzd. Kérlek titeket, írjatok!
Nem Hermione volt az egyetlen a Roxfortban, aki heves indulatokkal viseltetett embertársai iránt.
Perselus fejében lassan összeállt a kép.
Hogy lehettem olyan mérhetetlenül ostoba, hogy diszkréciót reméljek Dracótól? A fiú az első adandó alkalommal kihasználta figyelmetlenségem.
Talán tévedtem, gondolta keserűen, és mégis több van benne az apjából, mint hittem. Igazi Malfoy vér. Átgázolni mindenkin, bármi áron, csak a cél érdekében.
Biztos volt benne, hogy Draco tehet Granger hirtelen hangulatingadozásairól. Nem lehet véletlen, hogy amint eltűnt a bájital a laborjából, a lány egy nappal később már nekiesik az irodája előtt.
Egész nap ingerült volt, tudta, hogy beszélnie kell Dracóval. Mindazonáltal elsődleges feladatának azt tartotta, hogy a lehető legnagyobb ívben kerülje el Gwen Ryant.
Még utólag belegondolva is katasztrofális volt az előző esti vacsora. Perselus az egészből csak annyira emlékezett, hogy egész idő alatt az járt az eszében, miként is került ebbe a kellemetlen helyzetbe.
A válasz persze egyértelmű: az az átkozott kíváncsiság. Na meg Dumbledore, aki ezt orvul kihasználta.
Reggel komolyan fontolóra vette, egyáltalán lemenjen-e reggelizni. Végül arra jutott, hogy bujkálni semmiképp nem fog. Hogy jönne már ki? Perselus Piton, a Bájitalok Mestere, a Kém egy nő elől rejtőzködik?
Azért megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy Gwen még, vagy már nincs a Nagyteremben.
Nem állt szándékában feladni a fogadást, már csak azért sem, mert utált veszíteni. Csak… egy kis időre volt szüksége, hogy megeméssze Ryant.
Délután nem voltak órái, ezért egy kiadós ebéd után visszavonult a szobájába.
Visszatért a jól bevált plafonbámulós módszerhez, végignyúlt az ágyán, karjait a feje alá téve. Haja szétterült az ágytakarón.
Azon gondolkodtál már, milyen nőre lenne szükséged?
Már megint itt vagy?
Mégis mit vártál? Hiszen nélkülem semmire se mennél, Mr. Tehetetlenség.
Na, megszólalt az egóbajnok.
Ez is csak azt bizonyítja, hogy belőled származom. Tehát? Szőke, vörös, fekete?
Barna.
Szóval barna. Magas, vagy alacsony?
Nálam mindenképpen legyen alacsonyabb.
Evidens, hát persze. Még valami?
Lehessen… beszélni vele.
Kiabálni?
Beszélni… beszélgetni…
Hé, ez egészen emberien hangzott. Miről akarsz vele beszélgetni?
Könyvekről, bájitalokról… néha elképzelem, hogy itt ülök egy nővel a kanapén, pléd alá bújva, teát vagy bort iszogatva, és bámuljuk a tüzet a kandallóban. Közben pedig beszélgetünk. Kint esik a hó. Hozzám bújik, mert fázik.
Uh, hát ez jó nyálasan hangzott.
Hát már saját magammal se lehetek őszinte?!
Már ne is haragudj, de ez nem te vagy. Hol az igazi Perselus Piton? Nem emlékszel, micsoda csatákat vívtunk, te és én? Éjszakákon át tartó tivornyázás, pia, nők…
Nem voltál te még akkor sehol se…
Dehogynem. Mindig itt voltam, hozzád tartozok. Belőled élek. Te alkottál még sok-sok éve, nem emlékszel?
Mert egyedül voltam…
Most is egyedül vagy. Ez a szomorú igazság.
Megöregedtem. Már másra vágyom.
Mire vágysz, Perselus?
Csönd. A férfi hosszan elgondolkodott. Tényleg, mire is vágyik?
Szeretetre.
***
Sirius a tantermében üldögélt, mikor Hermione megjelent.
- Szia - köszönt halkan a lány. - Bejöhetek?
- Hát persze - intett a férfi, jelezve, hogy üljön le.
Hermionén látszott, hogy nem sokat aludt. Szeme alatt hatalmas karikák húzódtak, sápadt volt és rosszkedvű.
Sirius keresztbe tette a karjait, és a lány szemébe nézett.
- Gondolkodtam azon, amiről tegnap éjjel beszéltünk.
Mio fáradtan bólintott. - Én is, elhiheted.
- És arra jutottam, hogy bár nagyon megtisztelő, hogy én voltam az első, aki eszedbe jutott, mégsem vagyok megfelelő személy, hogy segítsek neked.
A lány lehajtotta a fejét, és kezeit kezdte vizsgálgatni.
- Mivel nagy valószínűséggel egy bájital okozza nálad ezt a tünetegyüttest - folytatta Sirius -, azt hiszem, az lenne a legcélravezetőbb, ha Perselushoz fordulnál.
Mikor befejezte, Hermione behunyta a szemét. Sejtette, hogy ide fognak kilyukadni.
- Azt hiszem, nem fogalmaztam elég világosan tegnap este, Sirius - szólalt meg. - Teljességgel hülyét csináltam magamból Piton professzor előtt.
A férfi végignyúlt az asztalon a lány kezéért. Mikor a tenyerébe fogta, érezte, hogy a griffendéles remeg.
- Mione - kezdte lágy hangon. - Kérlek, nézz rám.
Hermione Sirius szemébe nézett. A férfi látta tekintetében a kétségbeesést, a félelmet és még valamit, amit nem tudott beazonosítani.
- Tudom, hogy Piton nem a legkellemesebb ember a világon. Sőt… De muszáj beszélned vele, mert ő a legjobb bájitalmester elérhető közelségben. Nem lesz élvezetes, de így legalább azt is el tudod magyarázni, miért viselkedtél vele úgy, ahogy.
Hermione könnyes szemmel bólintott.
- Sirius, el sem tudod képzelni, milyen gondolataim vannak… Arra gondolok, hogy most mindent elérhetnék, amit csak akarok. Hogy nem kell szégyenkeznem semmiért. Felsőbbrendűnek érzem magam, például a tudásom miatt, és egy rakás embert oltottam le ma is.
Sirius mélyet sóhajtott.
- Ez valami olyan ital lehet, ami ideiglenesen ledönti a korlátaidat, elveidet és gátlásaidat. Mindenekelőtt fontos, hogy…
Hermione azonban nem hallotta, amit mondott. Gondolatai már egészen máshol jártak. Egy bájital, amitől megszűnnek a gátlások…
Mérhetetlen düh lobbant benne. Felpattant, kikapta a kezét Siriuséból, és az ajtó felé szaladt.
- Beszélek Pitonnal - vette oda, mielőtt elnyelte volna a folyosó.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
