1.fejezet
Abukara chan 2008.10.18. 15:35
Mi történik ha ezt az öt embert együtt küldik el egy közös hétre? Teljes káosz az biztos.
Fejezethez tartozó megjegyzések:
jó olvasást
A kis trió Dumbledore irodájába igyekezett. Pár perccel ezelőtt szóltak nekik, hogy az igazgató várja őket. Nem tudták mi olyan sürgős, hogy mágiatörténet óráról el kellett menniük mindenesetre nem bánták. A kőszoborhoz érve elmormolták a jelszót, ami minő meglepetés „citrompor" és felsétáltak a csigalépcsőn. A szobába bekopogva, majd belépve meglátták, hogy kedvenc citrompor mániás igazgatójuk nincs egyedül. A szobában még helyet foglalt Draco Malfoy és Perselus Piton, rontva ezzel az egyébként barátságos környezetet. A frissen érkezők helyet foglaltak, majd Dumbledore belekezdett. - Most, hogy mind itt vagyunk, azt hiszem, beavathatlak titeket szándékaimba. - Ennél a mondatnál a fiatalok ijedten néztek egymásra *vajon mit akarhat?* és még Piton arcán is átfutott a rettegés. Dumbledore ezt vagy nem látta, vagy nem akarta meglátni, mert a vendégei riadt arckifejezése ellenére tovább folytatta monológját. - Azért hívtalak ide benneteket, mert már kollégáimat és jó magamat is igen irritál a ti állandó marakodásotok. Épp ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy egy hetet együtt fogtok tölteni. Csak ti öten. - Harry itt úgy pattant fel a székből, mint aki rúgóra ült. - Ezt nem gondolhatja komolyan. Eszem ágában sincs ezekkel eltölteni egy hetet - mutatott az óriás denevérre és a fiúra, aki úgy nézett ki, mint akit leöntöttek egy vödör tejföllel. - Még is hol akar minket összezárni? Az egyik toronyba? Vagy esetleg a Tiltott Rengetegbe? Dumbledore is felállt az asztaltól, majd a fiú mellé lépett és cseppet sem finoman megszólalt. - Na látod, fiacskám ezért mentek el, unom már az állandó dühkitöréseidet. Öreg vagyok én már ehhez nekem is jár egy kis pihenő. A közeli falu melletti erdőbe mentek. Kempingezni fogtok és jól fogjátok érezni magatokat. Ha visszajöttök egy hangos szót vagy átkot sem akarok többé hallani megértetted? - Dumbledore visszaült az asztalához. Zihált a felindultságtól. Majd hirtelen hangnemet váltva ismét szóra nyitotta száját. - Holnap reggel indultok. Most menjetek pakolni. A döbbent Harry és másik 4 sorstársa csendben kikullogott a szobából, majd mindenki ment a saját szobájába összecsomagolni a holnap kezdődő rémálom túrára. Ron és Harry kelletlenül elővették táskáikat az ágyuk alól és elkezdték beledobálni a már említett használati eszközbe. Még mindig nem hitték el, hogy az öreg előállt ezzel az ötlettel. - Tudtam, hogy az öregséggel jár a hülyeség, de azért ennyire... - dohogott Ron. Harry csak gépies mozdulatokkal, üveges tekintettel pakolászta a holmiját, előre belegondolva, hogy talán el kellene küldenie a temetési meghívókat, mert ezt az egy hetet biztos nem éli túl. A másik szobában Hermione a könyveit pakolta be a zsákjába. Őt a fiúkkal ellentétben nem sokkolta az ötlet. Így legalább lesz ideje felkészülni a RAVASZ-ra. Draco szintén nem repesett az örömtől. *Ha apám ezt megtudja. Az a citromporos öregember búcsút mondhat az imádott sárvérűinek* Dühösen vágott bele egy adag szivecskés alsógatyát szegény túlhasznált bőröndjébe. Piton az alagsorban épp bájitalokat rakott a kis poggyászába. Némelyiken ott díszelgett a felirat: Vigyázat Méreg. Az egyiket felemelve elgondolkozott. *Vajon mivel érdemelte ezt ki? Hisz jó ember ő. Mostanában nem kínzott meg senkit és az elmúlt 2 hónapban még csak 200 pontot vont le a Griffendéltől. * Az üvegcsére nézett, majd azt is beletette a táskába. Azon is a figyelmeztetés állt. *Csak arra az esetre, ha esetleg nem bírnának magukkal.* A pakolással mindannyian végeztek, majd aludni tértek, hogy másnap újult erővel indulhassanak a pokoli túrára. Másnap reggel mindenki kelletlenül de lement a bejárati csarnokba. - Sátor? - kérdezte Piton, mikor már azon gondolkoztak minden fontos dolog megvan-e. - Itt van - szólt ingerülten a kis Kiválasztott. Már nagyon elege volt ebből a kirándulásból pedig még el sem indultak. - Akkor menjünk - szólt a zsíros hajúak szövetségének vezetője Mindannyian elindultak. 2 óra gyaloglás után el is értek a kiszabott táborhelyre. - Megmondaná valaki, miért nem hoppanáltunk egyszerűen ide? - kérdezte hőskomplexusban szenvedő kis hősünk. - Azért Potter, mert ez egy mugli lakta vidék és itt nem hoppanálunk - szólt ingerülten a szakmai körökben csak óriás denevérnek nevezett Piton. Potter nem látta értelmét tovább vitatkozni. Inkább követte a kis szőke herceget be az erdőbe, hogy végre ledobhassák a cuccaikat. Ez pillanatokkal később meg is történt. Azonban nem szándékosan. Potter átesett az alatta fekvő fiún, aki az előtte álló sátoron esett át. A 2 fiú felkaparta magát a földről, majd a gravitációval megküzdve felálltak. Eközben a vászon építményből három ember lépett ki. A gyerekekből és Perselusból álló kis társaság megrökönyödve néztek Voldemort, Bellatrix és Lucius hármasára. - Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte Draco szemrehányással a hangjában kérdő tekintettel apjára nézve. Lucius ijedtében meg sem tudott szólalni. Ennek részben az volt az oka, hogy egy sátorból lépett ki Bellatrix és Voldemort társaságában, másrészt nem sűrűn mutatkozott egy szál alsógatyában. Úgy bizony. Voldemort és Lucius is egy száll alsógatyában álltak a hűvös őszi szélben. Bellatrix pedig egy szál bugyiban és melltartóban, bár Harrynek az az érzése támadt, hogy a nő cseppet sem érzi zavarban magát a két férfival ellentétben, sőt. Draco kérdésére, amit a fiú ugyebár percekkel ezelőtt tett fel, Voldemort adta meg a választ. - A pszichológusom azt mondta, jobban meg kellene ismernem az embereimet. Azt is mondta, hogy rám férne egy kis levegőváltozás. Így kijöttünk az erdőbe táborozni. Csoport terápia. A kis csapat ezt hallva próbálta visszafojtani feltörő nevetését. Harry, aki ugyebár a kiválasztott, odasétált Voldemorthoz és megkérdezte tőle. - Azért a jövő szombati tea party még áll, ugye? Voldemort könnyes szemmel nézett a fiúra. - Már azt hittem sosem kérdezed meg. Semmi pénzért nem mondanám le. Ezek a délutánok a kedvenc elfoglaltságaim. Harry és Voldemort egymás karjába borulva sírtak. A többiek összenéztek, majd vállat vonva elindult mindenki a maga dolgára, magukra hagyva a 2 érzelgős főhőst.
|