|
Átváltozástan óra
Lily Claire 2008.07.06. 16:16
Főként Remus/Hermione, de lesz benne Draco/Hermione is. Hermione elköveti élete nagy baklövését, enged a csábításnak. Végeredmény: egy gyermek, elveszíti Ront és Harryt, nem tud kitanulni egyetlen szakmát sem. Barátkozni kezd Parvatival, Lavenderrel és Seamusszal, és próbálja egyedül felnevelni kislányát. Hirtelen felbukkan a semmibõl Remus Lupin, aki segíteni próbál a lánynak. Viszont vele egyidõben megjelenik gyermekének apja is. Remus azt tanácsolja, mondja meg az igazat Draco Malfoynak, azt, hogy van egy lánya... - Tudom, hogy már van ilyen nevű regény, viszont 2005-ben már egyszer fent volt a sztori, csak azóta letöröltem, a címét nem változtatom meg. Kritikát szeretnék!:)
Álmomban már láttalak (16)
Szereplők: Draco Malfoy, Hermione Granger, Remus Lupin, Ginny Weasley, Seamus Finnigan
Figyelmeztetések: Durva nyelvezet
1.fejezet: Átváltozástan óra
1998, Átváltozástan óra
Hermione, a végzős nagylány a haját igazgatta. Egy légy zümmögött a fülébe, próbálta elkapni, de ezáltal kisebb felfordulást okozott a szigorú McGalagony óráján.
Hermione dúvad módjára kergette a pöttöm szörnyeteget, ami végül egy hangos placcsanás következtében kimúlt az ablakon – a lány keze által.
A mellette ülő Harry Potter úgy vigyorgott, mintha a világ legnagyobb poénját sütötte volna el a lány az imént.
McGalagony is a lányt bámulta – ő nem mosolygott.
- Granger, mi a fenét művel?
- Hagyja már tanárnő, csak barátkozni próbált azzal a léggyel. Aki sajnálatos módon nem élte túl a közeledést. Reszkess, Potter! – hangzott egy fagyos hang a padok között.
Draco Malfoy elégedetten hintázott a székén, előre-hátra billegett, és kis híján feldöntötte a mögötte ülő Pansy Parkinson padját.
- Malfoy, hagyja abba, inkább változtassa virágcsokorrá a kóróját! – pirított rá McGalagony, aki ezután úgy cikázott a padok között, mintha valamiféle roham tört volna rá.
Az óra ezután csendben zajlott – egy ideig.
Hermione bepöccent Malfoy megjegyzésén, így a szikkadt kórójából, ami az asztalon volt egy kazalnyi virágot varázsolt.
- GRANGER! – harsogta McGalagony.
Hermione megszeppenve ült a székén, és a virágok mögül kidugta a fejét.
- Hm?
- NEM HMM..GRANGER! MUSZÁJ PATÁLIÁT CSINÁLNIA AZ ÓRÁM KELLŐS KÖZEPÉN? AZONNAL TAKARÍTSA EL INNEN!
Hermione dülledt szemekkel nézte a paprikavörös McGalagonyt, és egy pálcasuhintással eltüntette a fojtogató virágokat.
Az óra további része sem ment felhőtlenül. McGalagony, aki remegett az idegességtől egy-egy üstnyi furcsa levet osztott mindenkinek. A feladat az volt, hogy el kellett tüntetni, majd visszavarázsolni az üstbe.
- Vigyázzanak, mert égető hatású lehet a főzet! Miután sikerült az eltüntetés, átalakítjuk.
McGalagony ezután Hermione felé ment.
- Granger, maga Malfoyjal fog együtt dolgozni.
Hermione már tátotta a száját, hogy ellenkezzen, de…
- Nincs apelláta.
A lány dühösen kapkodta össze a cókmókjait, és – Monstrot félrelökve – furcsa fintorral az arcán huppant le Malfoy mellé. A fiú undorodó pillantást vetett a lányra, de most ez érdekelte őt a legkevésbé.
- Hú, Granger vigyázz, mert rossz kedvem van, és a nyakadban fog kikötni ez a szutyok!
- Kuss, Malfoy. Inkább csináljuk.
- Csináld te, te vagy az észkombájn.
- Kac-kac. Akkor legyen: ÉN BIZONY NEM FOGOK SEMMIT CSINÁLNI!
A mondat végét már mindenki hallotta.
McGalagony most már az ájulás szélén volt. A fejét fogta, és úgy ment oda a Hermione – Draco pároshoz, akik felvették a Minden-Rendben-Van vigyorukat.
- Ha most azonnal nem kezdenek hozzá az eltüntetéséhez, a következő lépésben pedig az átváltoztatásához az anyagnak, akkor gondoskodok róla, hogy mindketten még egy évig az iskolánk tanulói legyenek!
McGalagony eldöcögött, Draco fintorogva mosolygott egyet a lányra, majd előrántotta a pálcáját, hogy elvégezze a bűbájt.
Tragikus események láncolata vette kezdetét. Draco megpróbálta elvarázsolni a szürke folyadékot, de Hermione véletlenül meglökte az asztalt, és az égető folyadék Neville lábára borult. A fiú úgy üvöltött, mint a fába szorult féreg. McGalagonyról most már teljes mértékben lehetett állítani, hogy az óra az agyára ment.
- VÉGE AZ ÓRÁNAK! – harsogta.
Harry és Ron úgy iszkoltak ki a teremből, mintha valami földrengés közeledtét érezték volna. Olyannyira siettek, hogy Ron még az Átváltozástan könyvét is ottfelejtette.
- GRANGER! MALFOY! – üvöltött tovább a tanárnő.
Hermione és Draco sietősen próbáltak kiiszkolni a teremből, de nem volt szerencséjük.
- AZONNAL JÖJJENEK IDE!
A tanárnő a prüszkölő Neville-t tartotta a karjaiban. Neville egyik kezével erősen markolta McGalagony talárját, a másik kezével pedig sajgó lábát, amit a mellkasához húzott.
- ELVISZEM SZERENCSÉTLEN LONGBOTTOMOT A GYENGÉLKEDŐRE – harsogta tovább, majd csendesen folytatta – Addig legyenek oly szívesek…
Neville itt felnyüszített, és ép lábával McGalagony talárjára lépett. Ennek az lett az eredménye, hogy a tanárnő megbillent, elengedte Neville-t, aki hátraesett a padok közé.
- Szóval… - kezdte halkan – HA NEM TAKARÍTJÁK ÖSSZE AZONNAL, AKKOR KICSAPATOM MAGUKAT!
McGalagony leporolta fekete talárját, és az üvöltő Neville-t (egy darabban) kiszedte a felborult padok közül, majd kibicegtek a teremből.
Malfoy gúnyosan nevetett fel.
- Látod, mit csináltál, te piszkos kis…
- Sárvérű? – nevetett fel Hermione.
- Á, vagy úgy. Te még azt is élvezed, hogy sárvérű vagy. Szólnom kéne Dumbledore-nak, hogy tiszta bolond vagy…
- Kettőnk közül aki nem normális, az te vagy! – vágta rá Hermione.
- Takarítsd fel mocskodat.
- Tudod mikor!
Draco előhúzta a pálcáját, pöccintett, de nem történt semmi.
- Mi van aranyvérű máguskám? Egy egyszerű varázs kifog rajtad? – gúnyolódott Hermione.
- Ha-Ha. Olyan vicces vagy, mint…
- Crak vagy Monstro? Olyan édesek a haverjaid.
- Fogd be! Tüntesd el, ha olyan nagymenő vagy!
Hermione szipogott egyet, előrántotta a pálcáját, és…
- Te sem vagy jobb nálam, Granger!
- Mi lenne, ha egy percre befognád a nagy szád! Gondolkodni próbálok!
Draco önfeledt tapsolásba kezdett, és olyan képet vágott, mintha valami különleges színdarabot látott volna, és a végén meg kellett volna tapsolnia.
- Mi van? – förmedt rá Hermione.
- Nem is tudtam, hogy a sárvérűek tudnak gondolkodni…
- Az aranyvérűeknek meg több pénze van, mint esze! – mondta teljes természetességgel a lány – Varázslattal nem lehet eltüntetni.
- Akkor te fogod feltakarítani.
- Legalább annyira a te hibád is!
Draco összekulcsolta a kezeit, és unottan bámulta a földet sikáló lányt. Hermione a tanári asztal egyik fiókjában talált rá arra a szakadt rongyra, amit a kezében szorongatott.
- Éget – sziszegte.
- Nem értem, Dumbledore miért mondta azt, hogy te vagy a legokosabb boszorkány a suliban.
- Mi van? – fordult felé Hermione.
Draco könnyedén megvonta a vállát, és gonosz mosolyra húzta a száját.
- Tudod, Granger, nem értem minek akarod eltüntetni… - mondta Draco.
- Azért, mert McG…miről beszélsz?
- Talán bele lehetne varázsolni az üstbe, nem gondolod, Okoska?
- Nem vagyok Okoska! – csattant fel a lány – Akkor varázsold csak bele…
- Nem – szólt kellemes hangon a fiú.
- Mi van?
Hermione odaszaladt a táskájához, kapkodva kicsatolta a szíjat, és kiborította a tartalmát. Draco lassan és halkan mögé lopódzott. Megfogta a haját, hátratolta, és belecsókolt a nyakába.
Hermione egyből abbahagyta a pakolást. Draco leguggolt hozzá, elkezdte az arcát csókolni. A lány behunyta a szemét, és hagyta, sőt, mi több, élvezte, amit Draco csinál…
A fiú könnyedén felkapta a lányt, lesöpörte a tanári asztalról a holmikat, és felültette rá Hermionét.
Szájon csókolta, vadabbul, és vadabbul, Hermione számára pedig megszűnt a külvilág…
*
- Haver, otthagytam a teremben a könyvem! – mondta Ron Harrynek.
Harry intett neki, hogy menjen csak, majd ő megvárja a Griffendél klubhelyiségében.
Ron rekordsebességgel ugrotta át a lépcsőfokokat, és csak remélni tudta, hogy Malfoy és Hermione még egy darabban vannak, nem átkozták szanaszét egymást.
Kopogás nélkül berontott a terembe. Mindenre számított, csak erre nem. A tanári asztalon Hermione feküdt szinte teljesen meztelenül, rajta pedig… Malfoy.
Ron azt hitte, rosszul lát. Megdörzsölte a szemét, hátha álmodik, de nem álmodott.
- GYŰLÖLLEK – mondta erőtlenül, majd becsapta maga mögött ajtót.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
