|
Egyedül a világban
Lily Claire 2008.07.06. 16:17
A Dracóval töltött édes pár perc visszaüt Hermionéra. Malfoy megalázza, Harryék pedig úgy tűnik, nem állnak többé szóba vele. Hermione próbálja rendbetenni az életét, de ez korántsem megy egyszerűen.
Hermione úgy pattant fel az Átváltozástan tanterem asztaláról, mintha szellemet látott volna. Draco összekuszálta a haját, nem érdekelte különösebben, hogy Ron meglátta őket.
- Naaaa… - nyafogta a fiú, mikor Hermione le akart szállni az asztalról.
Hermione undorodó pillantást vetett magára, majd Dracora nézett. A szőke mardekáros a válla mögül nézte őt. A lány egyik pillanatról a másikra sértőnek érezte ezt a bámulást, és a teremben szétszóródott ruháit kezdte összekapkodni. Draco csak ült, nem szólt semmit, majd meredten nézett ki az ablakon. Az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A hatalmas cseppek a terem párkányán kopogtak. Kilátni alig lehetett, Draco pedig elbambult.
Egy hangos sóhajra lett figyelmes, a terem másik végébe bámult. Hermione éppen a bakancsát húzta fel (mert hogy bakancs volt rajta).
A lány nem nézett fel, nem is akart, igazándiból nem tudott mit mondani a fiúnak.
Draco egy kisebb puffanással ugrott le az asztalról, és ő is elkezdte felkutatni elvesztett ruhadarabjait.
Hermione utolsó ruhadarabja, nevezetesen a pólója is a helyére került. A kilincs felé nyújt, amikor megérezte Draco kezét a vállán. A fiú szenvedélyesen nézett a szemébe, és egy utolsó csókot lehelt az ajkára.
Nem nézett fel, némán lépett ki az ajtón, és egy utolsó pillantást vetett a fiúra.
Az ajtó becsukódott, Draco félmeztelenül leült az egyik székre, és diadalittas mosoly ült ki az arcára.
Hermione felsietett a lányok hálótermébe, lepakolta a táskáját, és az ablakhoz ment. Ugyanúgy bámult ki rajta, mint annak előtte Draco. Már gondolkozni sem bírt, vagy talán nem is akart. Kiürítette a fejét, és úgy döntött, hogy elfelejti ezt az "éjszakát". Viszont volt valaki, aki soha nem fogja elfelejteni azt, amit látott: Ron.
A fiú, miután kilépett az Átváltozástan teremből, maga mögött hagyva könyvét, és a párt, döbbenten futott a vakvilágba. Ötperces rohanás után, mert minél messzebb akart kerülni a Draco - Hermione párostól, zihálva megállt. Képtelen volt túltenni magát a látottakon. Hermione és Malfoy?…
Ron még most sem hitte el, hogy igaz, amit látott. Próbálta hallucinációra fogni, vagy egy félrelépésnek elkönyvelni, de egyszerűen nem hagyta nyugodni egy valami: Az a fiú, akivel rajtakapta Hermionét, mégiscsak a legnagyobb ellenségük, Draco Malfoy.
Úgy döntött, hogy mindenről beszámol Harrynek. A Griffendél torony felé vette útját, lábait szaporán szedte. Harry már várt rá, a torony egyik puffján olvasta a Reggeli Próféta egy elnyűtt példányát, melyet a kandalló előtti kisasztalon talált.
Amikor Ron belépett, Harry egyből felkapta a fejét. Látva barátja arckifejezését, nyomban felállt, és a Reggeli Próféta a földön kötött ki.
- Minden rendben van? Hol a könyved?
Ron nem válaszolt azonnal. Még ő maga is értetlenül és döbbenten állt a történtek előtt, félt, hogy Harry reakciója az lesz, hogy szétveri Malfoy képét. Utána eszébe jutott az a gondolat is: ehhez a dologhoz két ember kell…
- Ron! Mi történt? - türelmetlenkedett Harry, akinek arca értetlenséget tükrözött.
- Ööö - nyögte.
Ron úgy döntött, jobb ha leül. Még mindig sokkolta a gondolat: a barátnője, az erkölcsös, a jó modorú, okos, elvekkel rendelkező Hermione Granger, és az aranyvér-mániás, gonosz, erkölcstelen Draco Malfoy…
- Harry! - szólalt meg végül.
- Erre várok már mióta. Mondd el, mi történt!
- Ööö… Megzavartam Hermionét.
- Mit csinált? - kíváncsiskodott a fiú, bár valahol mélyen érezte a választ.
- Azt.
- Azt? De hát kivel? - csattant fel Harry.
Ron nagyot nyelt, szíve a torkában lüktetett, de végül kissé elfojtott hangon megszólalt.
- Malfoyjal.
A várt hatás nem maradt el. Harrynek először elkerekedett a szeme, majd azt hitte rosszul hall. Még hogy Hermione azzal a mocskos halálfalóval? Na nem…
- Ez b…biztos?
- Holtbiztos. Láttam őket.
- De… HERMIONÉNAK ELMENT AZ ESZE? - csattant fel Harry.
Még szerencse, hogy a Griffendél torony üresen állt, mert akkor mindenki hallotta volna Hermione "félrelépését", és Harry üvöltözését. Szerencse, hogy a többiek éppen a délutáni órákon vettek részt. Harry és Ron nem csatlakoztak hozzájuk, mert rettenetesen aggódtak Hermionéért. Úgy látszik, eredménytelenül.
- Elment az esze. Tudod mit, Harry? N-E-M É-R-D-E-K-E-L! - mondta félhangosan Ron.
- Jobb lenne, ha mennénk órára, mielőtt Bimba beárul McGalagonynak - javasolta Harry, bár legszívesebben a Griffendél toronyban maradt volna Ronnal, hogy megvitassák a történteket.
A hármas számú üvegházban már javában zajlott az óra, mikor a két barát beállított.
- Mi történt? - kérdezte csevegő hangon Bimba.
- Ron rosszul volt - hazudta szemrebbenés nélkül Harry. - Elkísértem.
Harry és Ron helyet foglaltak az egyik cserép mellett. Nem nagyon figyeltek arra, hogy mit kell csinálni, gondolataik egyre csak Hermionén jártak.
Hermione még nem volt ott, Draco viszont önfeledten sutyorgott mardekáros társaival. Ron undorodó pillantást vetett Dracora, majd megpróbált az előtte levő fonnyadt növényre koncentrálni.
Hermione azonban nem szándékozott részt venni a gyógynövénytan órán. Még mindig a kövér esőcseppeket bámulta az ablakból.
Mélyet sóhajtott, és leült az ágya szélére. Örült, hogy cserfes szobatársnői nincsenek jelen, így legalább gondolkodhatott egy kicsit. Ronra csak félve gondolt: tudta, ezzel elvesztette a barátját. De nemcsak őt, hanem Harry Pottert is, ebben nem kételkedett.
Hermione úgy döntött, hogy kihagyja a vacsorát, és korán ágyba bújt.
Parvati és Lavender, vagyis szobatársnői csak későn jöttek be a szobába. Hermione úgy tett, mintha aludna, szorosan becsukta a szemét, hogy ne kelljen magyarázkodnia a lányok előtt.
- Mi baja lehet? - kérdezte suttogva Parvati, de Hermione tisztán hallotta.
- Nem tudom, de már délután sem volt órán… - válaszolta halkan Lavender.
- Na mindegy, majd holnap megkérdezzük tőle - vont vállat Parvati, és indult zuhanyozni.
Hermione - hiába zuhanyozott le - mocskosnak érezte magát. Becsapta barátait, Malfoyt, de legfőképpen önmagát. Örök ellenségükkel osztotta meg az ágyát, jól tudta, ezt barátai nem fogják szó nélkül hagyni.
De ami másnap következett, arra Hermione Granger egyáltalán nem számított.
Másnap reggel kissé bizonytalan léptekkel indult le a klubhelyiségbe. Barátai nem voltak ott, és ezt a lány boldogan konstatálta. Magányosan, furábbnál furább gondolatokkal telve indult meg a Nagyterembe.
Harry és Ron már ott voltak (hirtelen témát váltva), a kviddicsről beszélgettek. Szúrós tekintettel pillantottak Hermione felé, ő pedig fejét lehorgasztva huppant le melléjük.
- Nézzétek, beszélnünk kell - szedte össze minden bátorságát Hermione.
- …komolyan, bár Cho nagyon jó fogó volt, de…
- De pótolható - bólintott Harry, ügyet sem vetve Hermionéra.
- Fiúk… - kérlelte őket a lány.
A harmadik "Fiúk!" után úgy döntött, minden kísérlete hiábavaló, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Tálját megfogva kedvtelenül sétált oda Parvati és Lavender mellé.
- Na mi van, csaj? - kérdezte Lavender - Összevesztél velük?
- Valami olyasmi. Leülhetek?
- Hogyne - bólintott Parvati.
- Mi volt tegnap?
- Hogy érted? - kérdezett vissza Hermione.
- Hát nem voltál órán, korán lefeküdtél…
- Jaj, csajok, képzeljétek el, Malfoyjal szeretkeztem az Átváltozástan tanteremben - gondolta a lány, de csak ennyit mondott - Rosszul éreztem magam.
- Biztos? - kérdezte gyanúsan Parvati.
- Persze, de ma már sokkal jobban érzem magam! - erőltetett egy mosolyt az arcára a lány.
Ezek után a fiúkról esett szó. Kiderült, hogy Parvatinak nagyon tetszik a hollóhátas Anthony Goldstein, Lavender pedig fülig szerelmes Harrybe. Ha jóban lenne Harryvel, nyilván az első dolga lett volna, hogy ezt a hírt elmondja neki.
- Neked van pasid, Hermione?
A lány nem nagyon akart válaszolni a kérdésre. A Mardekár asztalához pillantott, és Dracora, aki éppen valami rendkívül izgalmas dolgot mesélt (és mutogatott) Pansy Parkinsonnak.
- Nincs - hazudta. Tulajdonképpen nem is volt igazi hazugság, mert nem járt Malfoyjal.
- Jaj, ne izélj már, biztosan van valaki, aki tetszik - Lavender nem hagyta annyiban a dolgot.
Hermione ismét a markekárosok felé tekintett, igaz ami igaz, tetszett neki Malfoy… Imádta a szőke hajtincseit, ahogy a szemébe omlanak, az illatát, amelyet együttlétükkor oly sokszor magába szippantott, izmos testét…
- Hermione! - szólította meg Parvati.
A lány kizökkent az álmodozásból, tudta, hogy ezek a pillanatok csupán emlékképek maradnak… Örökre.
A Harry - Ron páros fellé pillantott, akik ismét valami hihetetlenül izgalmas témáról kezdtek beszélgetni, és elkapták a fejüket a női-részlegről.
Hermione kiszaladt a Nagyteremből, még Harry és Ron is utána bámult.
- Kurva életbe! - káromkodta el magát, és a Nagyterem melletti falnak dőlt neki, majd leguggolt.
Számára összedőlt a világ. Hát tényleg senkire nem számíthat?
Kinyílt az ajtó. Hermione bozontos haján keresztül látta, hogy a három mardekáros jómadár áll előtte: Malfoy, Crak és Monstro.
- Mi van, Granger? - kérdezte gúnyosan Draco. Ez Hermionének nagyon fájt.
Draco megfogta a lány karját, és felrántotta, majd nekilökte a falnak. Hermione az idegességtől és a sírástól is zihált.
- Azt kérdeztem, Granger, hogy mi a bajod?
Hermione nem válaszolt, szemei megakadtak Draco ajkain. Nehezen vette a levegőt, és csak szipogni tudott. Draco előrántotta a pálcáját, és a lány nyakához szorította.
- Most már félsz?
Valóban félt: pupillái kitágultak, és remegni kezdett a keze.
- Bezzeg délután nem voltál ilyen félős, Granger, sőt…
- Pofa be, Malfoy - vicsorgott Hermione.
- Hát megszólalt az eminens! Tudtad Granger, hogy kurva jó vagy az ágyban?
Crak és Monstro abbahagyták a buta vihogást, és próbálták értelmezni barátjuk utolsó mondatát.
- Nem tudtad?
Hermione nem szólt, csak rebegtette az ajkait.
- De… - Draco lazábbra fogta a szorítást. - Ezen kívül egy nagy nulla vagy. Jó volt az átváltozástan teremben, nem fogom elfelejteni! Ezt vésd az eszedbe.
Draco halvány csókolt lehet a lány szájára, majd elengedte Hermionét, aki összecsuklott, és zihálni kezdett a sírástól.
Még hallotta Draco hangját: "Menjünk", azután összegömbölyödött a sarokban, és tovább sírt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
