Új barát

- Hermione nyisd már ki azt a rohadt ajtót! – dörömbölt Ginny Weasley, a héten már ki tudja hányadszor. – Betöröm, komolyan!

Hermione úgy érezte magát, mintha ötször átment volna rajta egy bulldózer, és úgy is nézett ki.
- Hagyj már békén – mondta erőtlenül.
- Nem! Nyisd ki, Hermione, vagy riasztom McGalagonyt!
Hermione óvatosan beletúrt a hajába, ami ázott volt a sok sírástól, és az az enyhe smink is teljesen szétterült arcán, amit napokkal ezelőtt felkent. Kikelt az ágyból, kissé megingott, mivel napok óta egy falatot sem evett. Lassan kinyitotta az ajtót.
Ginny nagy szemekkel nézett végig rajta, egyszerűen el sem tudta képzelni, hogy barátnője ilyen rossz állapotban van. Szorosan magához ölelte, Hermione könnycsatornái pedig ismételten megnyíltak.
- Mindenki gyűlöl, Ginny…
- Dehogy – suttogta. – Menjünk be.
Ginny betámogatta Hermionét, és lefektette az ágyra.
- Szedd össze magad, kérlek, mert ez így nem lesz jó.
- Te… te tudod?
- Ron elmondta.
- Soha többet nem fognak velem szóba állni.
- Ezt én nem tudhatom. De ha itt bömbölsz egész nap, akkor még a suliból is kicsapnak.
- Te nem utálsz?
- Nézd, Hermione – kezdte. – Felőlem azzal bújsz ágyba, akivel akarsz. Tudom milyen Malfoy… Nem tett boldoggá a hír, de nem gyűlöllek, ahogy…
- Harry és Ron, igaz?
Ginny nem válaszolt, csak mélyen Hermione szemébe nézett.
- Igaz – hörögte Hermione.
- Hozok valamit enni. Fürödj meg, és öltözz át.
Hermione halványan biccentett, Ginny magára hagyta.
Még mindig mocskosnak érezte a testét, amit egykoron Draco karjai zártak be. Fürdés közben minduntalan Draco pillantásai és forró ölelései jutottak eszébe. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is teljesen össze volt kuszálódva. Nem, nem érzett szerelmet Draco iránt, csupán vágyat, és némi pluszt, hogy nem lehet az övé. Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb…
De miért gondol folyton a fiúra?

A fürdés sem mosta le azt a mocskot, amit Hermione érzett. Szárazra törölte magát, friss ruhát öltött magára, s amikor kilépett a fürdőből, Ginny már ott várta.
- Sokkal jobb. Gyere, egyél.
Hermione szabályosan lezuhant az ágyra, és farkas módjára tömte magába a falatokat. Mikor bezabálta a pirítósokat, és magába döntötte a töklevet, Ginny ismételten megszólalt.
- Valaki kint vár rád. Akkor én megyek is.
Ginny az üres tálcával a kezében kislisszolt a szobából.
Harry? Ron? Hermione agya vadul kezdett zakatolni, még az is megfordult benne, hogy talán Draco látogatta meg.
Az ajtó kinyílt, Hermione szemei vadul szikráztak, de amikor meglátta a jövevényt, kihunyt a ragyogás, és csak ennyit mondott:
- Seamus.

Seamus le sem vette tekintetét Hermionéról.
- Leülhetek?
Hermione nem nézett rá, csak bólintott. Miért reménykedett? Mit várt a fiúktól? Miért csalódott, hogy Seamus jött, és nem mondjuk Draco?
- Mit akarsz, Seamus?
- Azt hittem beteg vagy, napok óta nem tudunk rólad semmit. Harry és Ron nem mondanak semmit…
- Amint látod, jól vagyok.
- Most miért vagy undok?
- Nem vagyok undok – vágott vissza Hermione.
- Akkor miért nem jöttél órára?
- Beteg voltam.
- Értem.
- Ennyi? – kérdezte Hermione leplezetlen csalódottsággal.
- Mi ennyi? Sajnálom, Hermione, hogy próbáltam kedves lenni!
Seamus felállt, és az ajtó felé indult.
- Várj! – szólt utána Hermione. – Maradj kérlek.

Az elkövetkezendő napokat és heteket Harrytől és Rontól elszigetelve töltötte Hermione. Furcsa, de jól érezte magát Seamus társaságában. Ginny főleg a hatodéves barátaival töltötte az időt, de néha-néha ránézett barátnőjére. Harry és Ron teljesen kirekesztették Hermionét, nem álltak szóba vele. Lavender és Parvati próbálták kifaggatni Hermionét nagy gondjairól, de nem sikerült nekik. Ahogy Seamusnak sem.
- Szia – köszönt Hermione a fiúnak.
- Szió – mondta. – Leülsz?
Hermione elbambult kissé, megpillantotta Dracot a másik asztalnál, a fiú is ránézett, és cinikus mosolyt varázsolt az arcára.
- Leülsz?
- Aha – felelte Hermione, és leült a Seamus melletti székre.
- Hamarosan itt a karácsony. Maradsz a szünetre?
- Igen.
- Eljönnél velem a karácsonyi bálba? McGalagony mondta, hogy idén is lesz bál.
- Komolyan?
- Igen. Nos…?
- Mi nos? – kérdezett vissza a lány.
- Eljössz velem a bálba?
Hermione tekintete ismételten Dracora siklott, aki éppen őt és Seamust parodizálta ki.
- Igen.
- Hát ez remek.
- Az.
- Hermione, figyelj! Hetek óta együtt lógunk, de még mindig nem mondtad el, mi a bajod, miért nem állsz szóba Harryékkel. Megvárom, míg te mondod el, okés, csak akkor ne viselkedj már ilyen furán!
- Bocs, Seamus.
- Nem akarok én lenni a Harry-pótló!
- Seamus, várj!
De Seamus nem állt meg, egyenesen kicsörtetett a Nagyteremből. Hermione el volt keseredve, nem akarta megbántani a fiút. Jól érezte magát a társaságában, de mégsem volt olyan, mint Harry vagy Ron. Hermione vágyakozó pillantást vetett egykori barátai felé, akik élénken beszélgettek valamiről, és ügyet sem vetettek az őket bámuló lányra.

Seamus nem jelent meg a délutáni bűbájtan órán. Hermione jól tudta, hogy Harry és Ron edzésen van, Dean és Neville pedig Legendás lények gondozása órán, ezért mert felmenni a fiúk szobájába. Seamus az ablak mellett ücsörgött, és nézte a lemenő napot. Bekopogott az ajtón.
- Szabad.
- Szia – köszönt Hermione.
- Neked nem szabadna itt lenned – mondta a fiú.
- Nézd, Seamus, sajnálom. Nem akarlak összehasonlítani senkivel, és tényleg…
Hermione szava elakadt. A lemenő napfényben varázslatosnak tartotta a fiút. Seamus egyre csak közeledett hozzá, olyannyira, hogy ajkaik összeértek…