Kisiklott életek

Lily Claire  2008.08.26. 19:02

Kisiklott életek


Seamus szökkent egyet. Fogalma sem volt, mi ütött belé, és ennek is hangot adott:
- Ne haragudj, Hermione, én…
- Én is – felelte a lány bűnbánóan, de azért rosszul esett neki a visszautasítás.
Kínos percek következtek. Egyikük sem szólt a másikhoz, csak némán fürkészték egymás tekintetét.
- De azért a bál-dolog még él, ugye?
- Persze.
- Nincs kedved sétálni egyet a parkban? Harryék mindjárt megjönnek az edzésből. Gondolom nem akarsz velük találkozni.
- Menjünk.

A friss levegő kissé megnyugtatta Hermione háborgó lelkét. Örült, hogy elkerülte a találkozást Harryékkel, képtelen lett volna bármelyikük szemébe nézni a történtek után. Azon kezdett el gondolkozni, hogy Malfoy vajon tényleg végzett vele, vagy titokban vágyakozik az ő teste után.
Kezdte magát irtó idiótán érezni. Seamusszel sétálgat, és a gondolataiban az a féreg jár? Úgysem számítana az, hogy gondol-e rá, nem?
- Min gondolkozol? – kérdezte hirtelen Seamus.
- Az élet szar dolgain, már bocsánat.
- Csak nyugodtan, az én szám is elég mocskos, nyugi.
- Azért egy lány szájából mégis csak rosszabb, nem? – Seamus vállat vont.
- Remélem esik még hó, és akkor megdobállak, mint az állat – felelte a fiú, és hangosan felkacagott. Hermione azonban még mindig maga elé meredve sétált. – Hé, minden oké?
- Most próbálom megfogadni, hogy bármi történjék, ugyanaz a Hermione maradok, aki voltam.
- Remek gondolat. Ne befolyásoljon ez a nyomorult világ. Velejéig romlott minden. Egyetlen rossz döntés, és az életed megváltozik.
- Mindig rátapintasz a lényegre.
- Nem mindig – felelte sejtelmesen Seamus. – Na jó, oké. Történetesen tudom, hogy mi történt veled.
- Az a szemét Ron… - kapta fel a vizet Hermione.
- Nem Rontól, hanem Harrytől tudom. Nem érdekel, mit csináltál Malfoyjal meg mással, az a te dolgod. Semmi jogom nincs elítélni, meg amúgy se tenném.
- Ők ezt teszik.
- Értsd meg, dühösek rád, azt hiszik, hogy elárultad őket.
- És erre az a megoldás, hogy fűnek-fának terjesztik, hogy lefeküdtem Malfoyjal. Jaj, nem úgy értettem, Seamus. Ne haragudj.
- Ilyen dolgokat nem szoktam felvenni – mondta a fiú mosolyogva. – Mindenkinek vannak titkai és rossz döntései, Hermione. Ilyen az élet.
- Neked is van?
- Kinek nincs?
- Kitérő válasz.
- Van egy húgom – kezdte Seamus komoran. – Ezt nagyon kevesen tudják rólam. Christinának hívják, és tizenegy éves. Hét év korkülönbség van közöttünk. Amikor ő egy éves volt, én pedig nyolc, a szüleim elmentek egy estére kiruccanni valahová, és én felajánlottam, hogy vigyázok Chrisre. Akkor még fejletlen volt a varázserőm. Valahogy felvarázsoltam magunkat a tetőre. Leesett a tetőről az egy éves kisbaba. Majdnem megöltem őt. Beütötte a fejét, ezért szellemileg visszamaradottá vált.
- Nem a te hibád. Olyan korban még kontrollálhatatlan a varázserő.
- Ez nem számít. Akkor is… Az életünk gyökeresen megváltozott. Apa dolgozni ment, anya pedig folyton vigyázott Chrisre, és még ma is. Nehezen beszél, viszont kiválóan rajzol.
- Lehet még belőle rajzolóművész.
- Egy analfabéta rajzművész.
- Jaj, Seamus, olyan pesszimista vagy! A húgod bizonyára elbűvölő kislány.
Seamus szavak nélkül köszönte meg a lány kedvességét.
Még fél órát sétálgattak, azután visszatértek a klubhelyiségbe. Hermione felment a szobájába, lefeküdt az ágyára, és elmélkedni kezdett a titkokról meg az élet nagy rejtélyeiről.
Az utóbbi napokban sokat gondolt Dracóra, viszont arra nem, hogy mégis miért ment bele az együttlétbe. Hiszen ez nem vall rá. Megváltozott az utóbbi években, de azért annyira nem, hogy ép ésszel lefeküdjön Malfoyjal!
Talán némi vágy és kíváncsiság vezérelte. A női szakaszban állandóan a fiúkról pusmogtak a lányok, hogy kinek ki tetszik, ki kivel feküdt le. Méghozzá részletesen. A mai világban ciki tizenhét évesen szűznek lenni –vagy mégsem?
Miért tette? Be akarta hozni a lemaradást? Akkor bizonyára nem Malfoyjal teszi meg, aki csak egy gyors menetre vágyik, hanem mondjuk Ronnal, aki bizonyára finom és óvatos lenne, nem úgy, mint Draco. Bár némi kételye támadt afelől, hogy Ronnal jobban érezte volna-e magát. Ezt már sohasem tudhatja meg. Ráadásul most még szóba sem állnak egymással.
Nagyon jó volt Seamus, Parvati és Lavender társasága is, de azért mégis hiányzott neki két ex-barátja. Vajon nekik is hiányzik ő, Hermione Granger? Képesek lesznek valaha is megbocsátani neki ezt a baklövést? Az, baklövés, mi más lenne…
Talán beszélnie kellene velük. Minél előbb, annál jobb, és annál kevesebb fülbe jut el, mit is műveltek Malfoyjal a tanteremben. Legutóbb amikor megpróbált beszélni velük, egyszerűen levegőnek nézték. Tanácsot kell kérnie valakitől, de kitől? Hát persze, Ginny!
Szélsebesen kirobogott a szobájukból, és átment egy másik szárnyba, ahol a fiatalabbak laktak.
Udvariasan bekopogott a szobába.
Nem nagyon ismerte Ginny szobatársait, de hála Merlinnek nem kellett beszélgetnie velük, ugyanis a lány éppen Mágiatörténet házi feladatot körmölt.
- Ráérnél pár percre? Nálunk üres a szoba, menjünk oda.
- Rendben – Ginny letette a pennát és a pergament, majd kimentek a szobából. – Minden oké?
- Nem igazán – Hermione lehuppant az ágyára, és kérdőn nézett barátnőjére.
- Pedig sokkal jobb színben vagy. Seamus közelsége jó hatással van rád.
- Ginny!
- Na, de tényleg! Mi van köztetek?
- Mi lenne? Semmi. Barátság.
- Aha – Hermione nem hitte, hogy Ginny beveszi ezt a dumát. A vak is láthatta, hogy van közöttük valami, csak egyikük sem tudta, hogy mi. – Miről szerettél volna beszélgetni velem?
- Ronékról. Mi újság? Hiányzom nekik.
- Az a helyzet, Hermione, hogyha ott vagyok, kerülik a témát, meg szerintem amúgy sem beszélnek rólad. Most éppen játsszák a sértődöttet, de ha meglátják, hogy egy jóképű sráccal mész a bálba, tuti lerakják a hajukat.
- Seamus-re célzol?
- Nem. Malfoyra – Hermione prüszkölve felnevetett. – Miért olyan nagy cucc elhívni?
- Én eddig egy fiút sem hívtam el, és ez nem is fog bekövetkezni.
- Nem olvastad az apró betűs részt? Lánykérő est lesz. Fiú nem kérhet fel lányt partnernek, csak fordítva.
- Remek – felelte epésen Hermione. – Seamus elhívott. Majd visszahívom.
- Nem fogod. Én hívom el Seamust.
- Begolyóztál, Ginny?
- Nézd! Tudom, hogy kedveled őt, mármint Seamust, tetszik is neked, de te Dracóval akarsz lenni, nem pedig vele. Igazam van? Légy szíves őszintén válaszolj!
Hermione elvörösödött.
- Nem tudom.
- Ez szinte felér egy igennel – jelentette ki tényközlően Ginny. – Ha ez megnyugtat, hívd el Dracót, viszont ne számíts túl sok jóra. Ebből kapcsolat nem lesz.
- Akkor mégis mi a fenének hívjam el?
- Két dolog miatt. Egy, hogy beolvass Harryéknek, kettő, mert vele akarsz menni.
- El fog küldeni a fenébe.
- Nem. A meghívás a következőképpen zajlik: egy szál vörös rózsát kell tenni a kiszemelt áldozat padjára egy levéllel, amiben leírod, hogy milyen ruhát fogsz viselni, és hogy hol találkozzatok. A rózsát a fiú elteszi, a levélre pedig válaszol, amit otthagysz. Van egy varázslat, amivel csak azok tudják kinyitni a pergament, aki írta és akinek. Ha valami ügyes helyet írsz, akkor senki sem fog zavarni, amikor találkoztok. Ha esetleg kiakadna…
- Szóval anonim a meghívás?
- Persze, nem mondtam?
- Nem – felelte Hermione. Szíve a torkában dobott.
- Már elcsórtam egy rózsát, feltehetőleg Pansyét. Itt a lehetőség – átnyújtott egy pergamenlapot és egy pennát.
- Na jó. Lássuk. Valahogy úgy kellene írni, hogy rájöjjön, nem Pansy az illető.
- Itt van Pansy levele. Annyira buta, hogy nem használta a bűbájt.

Drága Draco!

Kérlek légy a partnerem a bálon! Sárga talárban leszek. Találkozzunk a Félszemű banya szobránál nyolc órakor.

- Nagyon édes. Nem lesz gáz, hogy nem találja a levelet?
- Ha egy fiú nem válaszol, vagy eltünteti a levelet, akkor nem akar vele menni. Szóval Pansy koppant. Na, írj.
Hermione megmártotta a pennát, és írni kezdett:

Draco!

Mivel a lányok választanak fiút a karácsonyi bálra, megkísérlem, hogy elhívjalak téged. Megértem, ha nemet mondasz, bizonyára már valaki elhívott, és te igent mondtál. Ha esetleg mégsem, hagyj választ a pergamenen. Találkozzunk a konyha bejárata előtt este háromnegyed nyolckor, fehér talárban leszek.
Várom válaszod (azt is, ha nem)
Rózsa

- Ebből tuti rájön, hogy nem Pansy vagyok.
- Az a csaj nem tud leírni egyetlen értelmes szót sem – csatlakozott a szidásba Ginny is. – Milyen órád lesz?
- Dupla bájitaltan a…
- Mardekárosokkal – felelték kórusban.
- Itt az én rózsám és levelem. Elolvasod?

Kedves Seamus!

Nagyon remélem, hogy igent mondasz a meghívásomra. Találkozzunk a Kövér Dáma előtt háromnegyed nyolckor. Piros talárban leszek, biztos megismersz.

- Annyi a lényeg, hogy hintsd el Seamus előtt, hogy fehér ruhában mész. Vagy egyáltalán ne beszélj vele.
- Ez szemétség, nem? Nem akarom megbántani az érzéseit.
- Oké – Ginny átvette a pennát, és hozzáillesztett még egy sort Seamus leveléhez:

Tudom, hogy Hermionével szeretnél menni, de ő már mást választott.

- Ebből baj lesz – suttogta Hermione.
- Muszáj kockáztatni, és Seamus úgyis levágja, hogy én írtam. Nem baj. Ha Malfoy nemet mond, akkor kitalálunk valamit.
- Rendben.
- Odatennéd ezt Seamus asztalára?
- Persze.
Nyílt az ajtó, és belépett a szobába a mindig vihogó Parvati és Lavender. Egy emberként köszöntek rá, Ginny pedig elköszönt.
Amikor Parvati meglátta Hermione kezében a rózsát, rögtön feltette a kérdést:
- Kit hívsz meg?
- Titok – felelte Hermione, hátradőlt az ágyában, és vigyorgott. Szíve hevesebben vert az átlagosnál, és arra gondolt:
- Merlinre, Dracóval fogok menni a bálba!