- Viszlát Draco - biccentett a feldúlt lány, majd Philip felé fordult és tőle is elköszönt.
- Hova sietsz? Min vesztetek össze?
- A fia egy faragatlan tuskó!
- Mi történt? – nézett az idős férfi Dracóra.
Az csak a fejét ingatta.

- Nem tudom, elég sokat veszekednek mostanság.
- Na jó én megnézem, mi van a mi kis makacs öszvérünkkel. Jössz?
- Persze.

Együtt baktattak fel a lépcsőn, mindketten a saját démonaikkal harcoltak. Draco a fia furcsa viselkedése, Philip meg az egész helyzet miatt. Az ajtóhoz érve Draco a kilincsre rakta a kezét, majd két métert repült hátra, miközben az ajtó feketén pulzált.

- Draco, Merlinre, jól vagy? – ugrott oda az idősebb Crow.
- Mi a fészkes fene folyik itt? Mi volt ez? – dörzsölgette Draco a derekát, de mielőtt az ajtóhoz ért volna valaki, elkapta a kezét.

- Várj! Ez nem egy egyszerű varázslat. Nézd az ajtót.

Az ajtó sötétvörösen izzott, különös hangot adott, a sugárzása pedig rémisztő volt.

- Mi ez? – kérdezte Draco.

- Díjazom a kérdéseidet, fiam, de erre még én sem tudom a választ – rázta a fejét Philip. – Miért érzem úgy, hogy Jareth bajban van?

- Nekem is rossz előérzetem van – mondta homlokráncolva Draco. – Valahogy be kellene jutnunk.

- Nem tudom, mivel állunk szemben, de próbáljuk meg megtörni a varázslatot – felelte az idősebbik.

Már percek óta próbálkoztak, amikor a hátuk mögül lépések zaja hallatszott.

- Megmondanád mit művelt a kedves fiad? – kérdezte dühösen Piton Dracótól.

- Mégis miről beszélsz?! – horkant fel Draco a férfira nézve.

- A lányom idegesen és teljesen kiborulva jött haza, miután meglátogatta a fiadat.

- Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy Lega megint kiborult valami apróságon – vágott vissza Draco.
- Malfoy - Piton kezdte elveszteni a türelmét -, a lányomat tegnap este megtámadták, és a betegágyából jött el. Ne okold őt a fiad hülyeségei miatt!
- Fiúk, hagyjátok már abba! Perselus, inkább segíts. Valami sötét mágia van az ajtón.
- Sötét mágia? Hogyhogy?
- Nézd meg magad is – engedte oda a másikat.

Az csak végighúzta a kezét az ajtó előtt és arca először döbbent, majd zaklatott lett
- Ki rakta rá?
Dracóék zavartan néztek rá.

- Te tudod, hogy mi ez?
- Igen, az egyik legrégebbi Sötét Mágiával foglakozó könyvben, a Blood Fight-ban volt benne. A Sötét Nagyúr magánkönyvtárában volt, de ha jól emlékszem, a háború során azt a helyet felégették.
- És hogy lehet feloldani?
Piton nem akaródzott válaszolni, ezt a varázslatot okkal tudták csak kevesen. Rajta kívül csak Lucius és Avery tudott róla.

- Véráldozat kell hozzá.

A férfi elővarázsolt egy kést, majd mielőtt a többiek bármit is szólhattak vagy tehettek volna végighúzta az élét a tenyerén.

- Mit csinálsz Perselus? – hüledezett Philip.

- Megpróbálom feloldani az átkot, ha nem látnátok! – förmedt rá a férfi, majd kezét végighúzta az ajtón, mire az döngve feltárult.

- Remek – mondta végül elégedetten, és próbált nem gondolni a következményekre.

A fiú nyugodtan aludt.

- Mi történt? - kérdezte Piton.

A véráldozatnak ára van, súlyos ára s ezt mindenki tudta a szobában. Perselus viszont nem ért rá ezzel az „aprósággal” foglalkozni. Berontva a szobába a látottak biztosították őket, hogy a fiú tényleg alszik.
Draco az ágyhoz rohant s ébresztgetni kezdte a fiút.

- Philip, nem bírom felkelteni - a volt mardekáros kétségbeesett.
- Engedj oda.
Kezét felemelve végighúzta az alvó homlokától a derekáig. A szívénél tovább elidőzött, arca a fal fehér színhez képest szürke volt. Nagyon szürke. Még kétszer megismételte a procedúrát, majd kétségbeesetten állt fel az ágy mellől. Megtörölte izzadt homlokát, majd a másik kettő felé fordult.
- Sürgősen hívatnunk kell Albust! Nincs vesztegetni való időnk.

Mindeközben a fiúnak sejtelme sem volt arról, ami körülötte folyik, ő egy teljesen más világban járt. Kinyitotta a szemét, de nem látott mást csak sötétséget. Pislogott párat, de továbbra sem változott semmi.

Egy hangot hallott, de maga sem tudta, hogy honnan jött.

- Jareth! - hallotta, ahogy valaki az ő nevét mondja.

- Ki vagy te, és mi akarsz tőlem? – kérdezte óvatosan.

Azt mondják a zaj ellentéte a csend. Ez nem igaz. A csend csupán a zaj hiánya. A csend fület tépő lárma volt ahhoz a vártatlan női hanghoz képest, mely a választ rejtette.
- Ez most nem fontos. Hol az öcséd? – kérdezte a hang, de gazdája még mindig távol maradt. Jareth kínosan érezte magát, majd magát is meglepve válaszolt a kérdésre.
- Még születése közben meghalt.
A hang gyászosan elvékonyult és akadozva tette fel újabb kérdését. – Apáddal mi történt? Él?
- Nincs apám! – morgott a fiú.
- Meghalt?