Vallomás

- Harry.. Mondanom kell neked valamit.. - szólal meg Draco, miközben hunyorogva fürkészi a Szükség szobájának mennyezetét.

Már megint itt vannak, a kastély, eme legtitkosabb szobájában. Fekszenek az ágyon, ruhátlanul; egy szenvedélyes szeretkezés után.. Draco lehunyja a szemét, s magában végigpergeti az elmúlt óra perceit, s megborzong, a rátörő kéjes forróságtól.. Nem akarja őt elveszíteni.. De meg kell tudnia, mi történt tegnap

este. Tartozik ennyivel, szerelmének. Harry fölé hajol, s szembe találja magát a smaragdzöld szempár kérdő tekintetével. Harry kinyújtja a kezét, s elsimogatja a szemébe hulló, szőke tincseket.

- Mondjad.. - szólal meg gyengéd hangon, s rámosolyog, kedvesére.

Draco felsóhajt. De nehéz..

- Szóval tegnap én.. Lefeküdtem Hermionével.. - vallja be végre, s utána kutatva néz a zöld szemekbe.. De azoknak a mélyén nem lát semmit. Semmi olyat, amit eddig is ne látott volna.. Nem lobban fel bennük harag, elutasítás, vagy szomorúság.. Azaz, valami mégis. Méghozzá, a jól ismert, hamiskás fény.

- És jó volt? - kérdezi Harry. Hangjában is inkább kíváncsiság, mint neheztelés vibrál.

Draco lesüti a szemét.

- Szóval nem haragszol?

Harry megrázza a fejét.

- Nem - mondja tűnődve - furcsa, nem igaz? De tényleg nem. Áldásom, rátok! - teszi hozzá nevetve.

- Hát, tényleg elég furcsa.. - véli Draco, de aztán nem elemzi tovább a helyzetet. Örül, hogy nem változott köztük semmi. Inkább megcsókolja Harry-t, töprengés helyett; amit az, rögtön viszonoz és hamarosan szenvedélyes csókpárbaj, veszi kezdetét.. Aztán Harry egyszercsak felemeli a fejét, látszik, azért valami piszkálja őt, ebben az ügyben.

- Egyvalami, azért zavarna.. - szólal meg tűnődve.

- És, mi?

- Ha Hermione elhallgatná..

- Nem akarlak elszomorítani.. De van rá esély..

- Hát, nem is tudom.. Remélem, nem lesz igazad..

- Most ne rágódj ezen - hajol kedvese fölé Draco. Ezüstkék szemeiben forró vágy izzik - csináljunk, mást..

Azzal újfent Harry ajkára tapasztja a sajátját, s lassan elvesznek egymásban..