Az enyém.. A tiéd.. A mienk..

- Neked kéne elvenned Hermionét.. - mondja Draco, s merengve néz ki az ablakon.

 A nappaliban állnak; annak a háznak a nappalijában, ami immár három éve közös otthonuk lett. Tűnődve nézi a lila alkonyt.. Alig két órája közölte velük a lány a hírt; hogy gyermeket vár, s rájuk bízta a továbbiakat.. Harry hallgat. Ő is a kinti tájat fürkészi. Draco - némi hallgatás után - folytatja.

- Te voltál az első szerelme.. Az első szeretője.. És.. Nem mellesleg: te is szereted..

- Szerintem, meg neked - Harry hangja tűnődő - mert te is szereted.. - néz Draco-ra - és mert ő is szeret, ugyanúgy, ahogy engem.. Ugyanúgy fontos vagy neki. Neked is ugyanannyi jogod van hozzá, mint nekem..

- De mégis..

- Draco.. - Harry szemeiben hamiskás fény villan - nem lenne neked a fontosabb, hogy fennmaradjon az, az ősi nevetek?

Draco égnek fordítja szemeit.

- Mintha csak az apámat hallanám - dünnyögi - Harry, kedvesem, hallottál te tőlem ilyesféle marhaságot, hogy nekem számít is valamit, az, a nyavalyás nevem?!

Harry pislog. Szó se róla.. Nem. Megvonja a vállát.

- Végülis, nem - dörmögi.

- Akkor..?!

Farkasszemet néznek egymással, mintha dühösek lennének egymásra. Valami feszültség azért izzik a levegőben.. Villog a kék és zöld szempár.. Aztán.. egyszerre nevetik el magukat.

- A francba, az egésszel - legyint Draco.

- Szerintem kérdezzük meg Hermionét - javasolja Harry.

Ebben a pillanatban belép a szobába az emlegetett nőszemély. Arca sugárzik a boldogságtól, szemében egyfolytában valami megnevezhetetlen csillogás.. Vidáman nevet két szerelmére..

- Vitatkozás hangjait hallottam - jelenti.

- Na igen - dörmögi Harry - éppen arról próbáltuk meggyőzni egymást,..

- ..hogy Harry vegyen feleségül - fejezi be a mondatot Draco.

- .. vagyishogy, Draco - teszi hozzá Harry.

Hermione gyengéden néz rájuk. Annyira szereti mind a kettőt! Nehogy már csak az egyikükhöz tartozzon törvényesen..

- Beleszólhatok én is? - kérdezi mosolyogva.

- Épp, kérni akartuk..

- Én.. Mind a kettőtöket szeretném..

- Mármint, hogy vegyünk el mind a ketten?! - vonja fel Harry csodálkozva a szemöldökét.

- Hermione, te züllesz.. - csóválja Draco a fejét, de a szeme nevet.

- Szerintetek, lehetséges? - kérdi a nő tűnődve. Már rögtön a lehetséges akadályokon töri a fejét.

- Miért ne lehetne? - von vállat a szőke. Aztán Harry-re néz.

- Akkor már csak egy dolog maradt.. - mosolyog. Harry is mosolyra húzza a száját, szeme rávillan Draco-ra.. S egyszerre térdelnek Hermione elé.

- Drága Hermione - kezdi Harry - megtisztelnél bennünket azzal, hogy..

- .. hozzánk jössz feleségül? - fejezi be Draco az extravagáns lánykérést. Aztán mind a ketten, kérdő tekintettel nézik a lányt.

Hermione szeme gyanúsan csillog. Köszörüli a torkát, hogy meg tudjon szólalni.

- Akkor most kétszer kell igent mondanom? - próbálja tréfával elütni a komoly pillanatot.

- Mi ketten már egy test, egy lélek vagyunk - karolja át Harry vállát Draco.

Hermione elmosolyodik, s leereszkedik a sarkaira a két férfivel szemben. Komolyan viszonozza azok kérdő pillantását..

- Igen..! - mondja ünnepélyesen, s odahajol szerelmeihez.. Gyengéd csókban forrnak össze.. Mind a hárman. Hermionénak hevesen dobog a szíve, úgy érzi, mindjárt kiugrik a torkán.

- Gyűrűt is kapok? - kérdi, miután levegőhöz jutnak.

A kék és zöld szempár ismét egymásra néz..

- Kettőt is - mondják egyszerre, majd zsebükbe nyúlva; egyikük a lány egyik, másikuk a másik kezének ujjára húzza a csillogó jegygyűrűt.. S Hermione most már nem tudja visszafogni a könnyeit..

Később, amikor már az éjszaka puhán ráborította fátyolát a városra, s Hermione nyitott szemmel feküdt a hatalmas ágyban; izgatottan, elaludni képtelenül; hallgatva a mellette alvó kedvesei nyugodt szuszogását; az ablakon besütő Hold fényében szemügyre vette a két gyűrűt.

S meglepetten látta; hogy teljesen egyformák: vékony, egyszerű karika, fehéraranyból, s mintának a boldogság rúnája volt belevésve körbe-körbe..

A kedvence.